A málenkij robot elszenvedőire emlékeztek
A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévéhez kapcsolódóan a Városháza falán emléktáblát, a Templom téren emlékművet avattak.
A Városháza Árpád utcai falánál tartott önkormányzati ünnepségen jelen volt Dr. Hiller István, Kispest országgyűlési képviselője, a parlament alelnöke, Gajda Péter polgármester, Vinczek György alpolgármester, dr. Kovács Bence, a kispesti kormányhivatal vezetője, több önkormányzati képviselő és irodavezető.
Köszöntőjében Kispest polgármestere arról beszélt, hogy a háborúk és azok lezárása is sok szenvedéssel, fájdalommal jár, ezek legtöbbször nem a felelősöket érintik, hanem azokat az egyszerű embereket, akiknek semmi közük a konfliktusok kirobbantásához, ők elszenvedik, elviselik azokat. Így szenvedtek azok is, akiket sunyi módon, sokszor az utcáról összegyűjtve szállítottak el kényszermunkára a Szovjetunióba. Magyarországról mintegy 200 ezer embert – többségében 13-60 év közötti férfiakat – hurcoltak málenkij robotra. Sokan meghaltak közülük, jeltelen sírokban nyugszanak. 1990-ig elhallgatták ezeket az eseményeket, ezért is fontos az emlékezés, a főhajtás, jelezve, nem hagyjuk, hogy hasonló megismétlődhessen a történelemben – hangsúlyozta Gajda Péter.
Az egyperces néma főhajtást követően Siklós Zsuzsanna, a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény vezetője tartott történelmi ismertetőt. „Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy hivatalosan nem tanultak, nem hallottak a málenkij robotról, a civil lakosságot ért internálásokról, sőt a II. világháború katonáinak hadifogságbeli megpróbáltatásairól sem. Pedig a történetírás nem példatár, hanem egységes folyamat, melyből nem szemezgethetünk, és nem tehetjük meg, hogy csak a nekünk megfelelő történeteket emeljük ki. Az elhallgatás, a csend tovább generálja a felszín alatt húzódó kibeszéletlen sérelmeket. A Szovjetunióba elhurcoltak sorsáról való nem beszélés, a hallgatás nem teszi meg nem történtté azt. Nemzetünk nagyon sok negatív, feldolgozatlan emlékkel él együtt, szinte nincs is olyan társadalmi csoport, amelyik az elmúlt 60-70 évben ne szenvedett volna” - fogalmazott.
A történész elmondta, Dél-Pestről 1945. január 6-tól kezdődően vitték el kényszermunkára a civil lakosságot: több Pest melletti településről nem a munkaképes férfiakat, hanem főleg a német nemzetiségű, illetve német nyelvű személyeket. A büntetőjelleget erősítette, hogy az elhurcolások a nőket is érintették. Ahogy egyre többen hagyták el az óvóhelyeket, úgy vált fokozatosan az utca az elhurcolás terepévé – mondta el, idézve Petri Miklós kispesti polgármester 1945 februári felhívását: „…amennyiben a lakosság kellő megértést tanúsít már mint – az orosz katonai parancsnokság munkaerő-szükségletének kielégítése terén – úgy az erőszakos igénybevételt, embereknek az utcáról való összeszedését meg tudjuk akadályozni.” Jelenlegi ismereteink szerint a Hofherr gyárból 81 embert internáltak, viszont további kutatásokat kellenek ahhoz, hogy pontos adatok legyenek a kispesti civil lakosság elhurcolásáról – fogalmazott Siklós Zsuzsanna.
Az emléktáblát Gajda Péter és Hiller István avatta fel, majd a polgármester, az országgyűlési képviselő és Vinczek György alpolgármester együtt helyezte el az önkormányzat koszorúját.
Magyarország Kormánya a 2015-ös évet a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévévé nyilvánította. Ennek alkalmából az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő 2016-ban pályázatot hirdetett, melynek célja egységes emléktáblák elhelyezése minden olyan érintett településen, ahonnan magyar állampolgárokat hurcoltak el a Szovjetunióba politikai fogolyként vagy hadifogolyként. A méltó megemlékezésre Kispest Önkormányzata több mint 200 ezer forint vissza nem térítendő támogatást nyert, melyből megvalósulhatott az emléktábla, Vénusz Gergely kőfaragó alkotása.
Két órával később a málenkij robotra elhurcolt kispestiek emlékművét avatták fel a Templom téren. Az emlékművet a Kispesti Társaskör Egyesület állítatta az emlékév alkalmából, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és a Gulág Emlékbizottság jóvoltából, Kispest Önkormányzatának támogatásával.
A Himnusszal kezdődött ünnepségen Dódity Gabriella, a társaskör elnöke az egyesület nevében köszöntötte a megjelenteket, köztük név szerint is dr. Rétvári Bence parlamenti államtitkárt, dr. György István fővárosi kormánymegbízottat, dr. Kovács Bencét, a kerületi kormányhivatal vezetőjét, Vinczek György alpolgármestert, Arany-Tóth Zoltánt, a társaskör tiszteletbeli elnökét, díszpolgárt, Petrusz Tibor díszpolgárt, Fóris Kálmán túlélőt, a társaskör alapító tagját, valamint Vénusz Gergely és Hermann Zsolt szobrászművészeket, az emlékmű alkotóit. Dódity Gabriella elmondta, Fóris Kálmán személye is inspirálta a társaskört a megemlékezés-sorozatra, amelyben történelemórát tartottak kispesti iskolásoknak, Recskre utaztak, film készült Fóris Kálmánról, Elhurcoltak – A GULAG elhallgatott története címmel könyvet jelentettek meg és most a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjához (február 25.) kapcsolódóan emlékművet avatnak.
Ünnepi beszédében Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára arról beszélt, hogy a kommunizmus mindenhol a szabadság elvesztését jelentette, az egyéni szabadságjogok korlátozása együtt járt a szuverenitás elvesztésével, hiszen diktatúra Magyarországon soha nem jött létre magyar emberek akaratából. Feladatunk őrizni az internálások, a GULAG-ok, a málenkij robot elszenvedőinek emlékét. Mindenhol, ahol ilyen családi sebhelyek vannak, mementó jelzi az áldozatok emlékét, ilyen jelkép a kispesti emlékmű is – mondta.
A folytatásban Rubold Ödön Jászai Mari-díjas színművész Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét szavalta el, majd az államtitkár a budapesti kormánymegbízottal, Fóris Kálmánnal és a társaskör elnökével együtt avatta fel az emlékművet.
Az ünnepség a Kispesti Kaszinóban zárult, ahol a Veritas Történelemkutató Intézet Magyarok a Szovjetunió táboraiban című tablókiállítása várta az emlékezőket.
